Ugrás a fő tartalomra

Még nem panel, nem belga


Utazás előtt három nappal. Szép lassan készülődünk. Addig is: mi történik, ha Áron és a Zengő ABC találkozik? Például:

F - Füsti fecske ficsereg

(Áron által adott címét sajnos elfelejtettem)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy veréb. Ez a veréb azt látta, hogy lement a Nap. Éjszaka volt. Feljött a Hold. És egy nap, amikor raktak ki egy új gyertyát. A Hold nem vette tréfára a dolgot, akkor le is ment. És fölment a Nap. Elfújták a gyertyákat, és hazament a veréb, és főzött vacsorát. De a tűzhelynél álldogált egy nagy, gonosz boszorkány. Az a boszorkány nem vette tréfára a dolgot, úgyhogy sassá változtatta a verebet. Szóval a veréb ki is repült a házból, és aztán pedig ki is ment, letelepedett egy fára. Nézte, nézte a többi sasokat, és hazament, és körülnézett - sehol nem látta a gonosz boszorkányt. Úgyhogy főzte tovább a vacsorát.


De alvás után - a gonosz boszorkány nem szerette, ha reggelizett. De másnap az a gonosz boszorkány véletlenül mérges gombát evett, és még a macskadoktor sem tudta meggyógyítani. És a kutyadoktor sem. És a gyerekdoktor sem. Senki sem. És nem jött vissza a gonosz boszorkány. Mert mérges gombát evett. És akkor már tudott reggelizni (a veréb). És boldogan élt, míg meg nem halt.

Megjegyzések

gyuri üzenete…
próbáljuk ki : )
gyuri üzenete…
még egy próba : )))
gyuri üzenete…
remélem szerecséssen megérkeztetek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megérkezett

Lánymacska, hogy később legyenek kiscicák. A neve Dalma, mert fekete-fehér foltos, mint egy dalmata. Némi poszttraumás stressz szindrómával hoztuk el a szülőházból, ahol kábé akkor volt nyugton hagyva, amikor kint kolbászolt a tesókkal és az anyjával a kertben - de igazából még akkor sem. Ettől aztán felvehetetlen és megközelíthetetlen volt pár napig.  Aztán igen látványosan megtört a jég, Dalma egyszercsak rájött, hogy az emberi kéz simogatása jó, ennek úgy megörült, hogy képtelen volt egy helyben megülni - föl-alá rohangászott, hangosan dorombolva. Mostanra már teljesen rendben van, jön, bújik, dorombol, játszik, örül.  Mi meg neki örülünk.  No és a lehetőségnek, amit magában rejt: az eddig ismert legnagyobb  alom tizenöt kölyökből állt... Reméljük, Dalma beéri majd a szerényebb, három-ötös átlaggal.  Egyébként jól vagyunk, köszönjük, ma sütött a nap. 

Csap... csap... csap... csap... csap... csapongok...

Éljen a havas húsvét, a tavaly karácsonyi kép szerintem abszolút aktuális. Amúgy meg, ha már csapongok, akkor belecsapongok a közepébe, ígérem, olyan össze-vissza és zavaros leszek, amilyen csak én tudok lenni jobb napjaimon.  A kép azért is ez, mert a jobbik gépünk csúnya halált halt, magában rejtve az elmúlt két és valamennyi év fotótermését, utolsó mentés: 2010 decembere, azóta volt ugyan egy nagytakarítás, erről a laptopról, amin itt írok, meg az otthoni "nagy gépről" (még apuék karácsonyi ajándéka volt, nyolc-kilenc éves no name, tecsó gazdaságos cucc volt, ezúton is üdv Edónak, aki lehetővé tette számára a hosszú életet), szóval mindezen lelőhelyekről lementettünk mindent, egy helyre. Hová? Igen, arra a gépre, ami most elköszönt tőlünk. Állítólag aztán a cucc kilencven százalékát megmentette a szaksegítség, még nem ellenőriztem, ott van Oma gépén, arra vár, hogy lepucoljam róla. Még kicsit tartok tőle, mi az elveszett tíz százalék, ha elég bátor leszek, megnézem....

Belgiumba távozott tudósítónk jelenti. Képriport

Rebus hetedik születésnapjára készítettünk "életvonalat" az iskolába. A blogot használtuk hozzá, minden évből válogattunk fényképeket. És hű de hű de elhűltem, hogy bizony nem minden évből van születésnapi fénykép. Nos, ez 2015-ben nem történhet meg, ezért aztán pár kordokumentum. Itt felül egy pillanatkép, napsütés, trambulin, ésatöbbi. A buli háromkor kezdődött. Egykor még vigasztalan, mélybelga eső esett, és úgy tűnt, kitart legalább egy évig. Ez azért is volt nagyon biztató, mert Rebu az egész osztályát meghívta, Áronnal és a keresztszülők gyerekeivel együtt ez már igencsak közelítette a húsz főt, és igen, a házunk hatalmas, de akkor is. És lőn napsütés. Huhh. A program valami ilyesmi volt: szabad játék a kertben, az ünnepelt köszöntése, tortahegyek, majd a szokásos erdei kincskeresés, ismét újabb tematikával (eddig egyszer volt Margaréta hercegnő elrabolt nyaklánca, tavalyról valami indiános rémlik, az ideit meg mindjárt mondok, spoilerként csak annyit, hogy Kr...