Éljen a havas húsvét, a tavaly karácsonyi kép szerintem abszolút aktuális. Amúgy meg, ha már csapongok, akkor belecsapongok a közepébe, ígérem, olyan össze-vissza és zavaros leszek, amilyen csak én tudok lenni jobb napjaimon. A kép azért is ez, mert a jobbik gépünk csúnya halált halt, magában rejtve az elmúlt két és valamennyi év fotótermését, utolsó mentés: 2010 decembere, azóta volt ugyan egy nagytakarítás, erről a laptopról, amin itt írok, meg az otthoni "nagy gépről" (még apuék karácsonyi ajándéka volt, nyolc-kilenc éves no name, tecsó gazdaságos cucc volt, ezúton is üdv Edónak, aki lehetővé tette számára a hosszú életet), szóval mindezen lelőhelyekről lementettünk mindent, egy helyre. Hová? Igen, arra a gépre, ami most elköszönt tőlünk. Állítólag aztán a cucc kilencven százalékát megmentette a szaksegítség, még nem ellenőriztem, ott van Oma gépén, arra vár, hogy lepucoljam róla. Még kicsit tartok tőle, mi az elveszett tíz százalék, ha elég bátor leszek, megnézem....
Rebus-Redus három hónapos, kérem szépen. Inge megmázsálta, lemérte, úgyhogy adataim is vannak, miszerint is pufók Nyúl kisasszony 60 centiméter hosszú és 5,5 kiló. Igen eröteljesen küzd, hogy hasra tudjon feküdni, az oldalra fordulás már semmi gondot nem okoz neki. Ha véletlenül elkap valamit, azt a szájához viszi, és hamm, bekapja. Elöszeretettel szopja a kezét - hol mindkettöt, hol csak az egyiket, néha csak egy-egy ujját. És valami döbbenetesen elbüvölö: nevet, mosolyog, beszélget, kurjongat... Áront imádja, ha meglátja, fülig ér a szája. Kivéve persze azokat az alkalmakat, amikor ezt le is szeretném fényképezni...
Most ez volt a maximum, amit el tudtam kapni...
Ezt a jól sikerült fotót pedig Áron készítette.
Megjegyzések
Kommunikációképtelen vagyok?
Jellemző, hogy a "normális" hozzászólásomat nem tudtam elküldeni, de az előzőt meg igen...
Szóval, hétről hétre figyelemmel kísérem az eseményeket, és örömmel látom, hogy nagyon jól vagytok!
Rebeka egyre szebb, ez a belga levegőnek köszönhető?
Ha igen, akkor már indulok is...