Ugrás a fő tartalomra

Rebeka - 4 hónap

Jelentem, kicsi lány négy hónapja közöttünk. Száraz adatokkal nem tudok untatni senkit, mivel nem méredzkedtünk - ó, védönö nélküli*, szabad világ... De nö és hízik, ezt látom, érzem, nekünk ennyi elég is (különösen, ugye, ami az én speciális, számokhoz füzödö viszonyomat illeti...).
Hasrafordulás és vissza már csuklóból, legújabb tudomány a lábujjak csodálása (lásd fenn, a képet ezúttal én készítettem, bocs az Áron-fanoktól). Ezenkívül megy már neki a dolgok kétujjas "felcsipegetése" is, vagy hogyishíjják ezt a tevékenységet. Ezzel kapcsolatban Kris kedvenc játéka, amit a lányával játszik a fürdöszobában, a "hogyan dobáljunk zöld müanyag poharakat".
Azt ugyan nem osztottam meg hatalmas közönségemmel, hogy mióta itt vagyunk, Rebus utál fürdeni - üvöltött, ha kádba raktuk. Puff, szívfájdalom, otthon annyira szerette, de oké, igaza van, neki is joga van valahol kimutatni, hogy öt is, igenis öt is megviseli a környezetváltozás. De most már hajlandó újra vízban ücsörögni, bár ez a mosdót jelenti, nem a kádat.
Mint említettem, megfordulás letudva, jelenlegi motivációk a következök: felülni hasizomból, kúszni, és ha lehet, álldogálni (kézben tartva kinyomja magát, de mint egy kis erögép - visszatarthatatlan). Mondhatom neki, hogy korai, fütyül rám, próbál mindent ezerrel, amikor úgy adódik, hogy földön van (bár rendes hordozott babához illöen keveset van földön, csak ha szeretné - olyankor aztán mindent bele, nulla nyafogás, csupa-csupa boldog küzdelem...).
És ahogy nevet, beszélget, kiabál - hát az valami hihetetlen, komolyan. De a legjobb az az, ahogy Áront csodálja - úgy tud rá kacagni, mint senki másra. Magyaráz neki, állandóan kiabál hozzá, nevet rajta - Áron, édesem, meg néha minket kérdez, hogy "most sír Rebeka, vagy ez csak beszélgetés?"... Hát, nem tudom érzékeltetni sem, mennyivel jobb ez, mint a számítógépes játékok és képek alapján játszott érzelem-kitalálósdi, hogyaszongya X. elvette Y. labdáját, mit érzett X.?
* Hehe, és oltást se kapott még, bibibííí : )))
Nem vagyok ugyan feltétlen oltásellenes, de a kéthónapos korban elkezdeni szerintem (is) piszok korán van, különösen full anyatejes, viszonylag jó higiénés körülmények : ) között élö babáknál, ugye. De jelentem, minden lerendezve, elboronálva, helyi ÁNTSZ tud rólunk, gyerekorvos vár minket szeretettel a kéthónapos oltásra - öthónaposan. Tökjó.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megérkezett

Lánymacska, hogy később legyenek kiscicák. A neve Dalma, mert fekete-fehér foltos, mint egy dalmata. Némi poszttraumás stressz szindrómával hoztuk el a szülőházból, ahol kábé akkor volt nyugton hagyva, amikor kint kolbászolt a tesókkal és az anyjával a kertben - de igazából még akkor sem. Ettől aztán felvehetetlen és megközelíthetetlen volt pár napig.  Aztán igen látványosan megtört a jég, Dalma egyszercsak rájött, hogy az emberi kéz simogatása jó, ennek úgy megörült, hogy képtelen volt egy helyben megülni - föl-alá rohangászott, hangosan dorombolva. Mostanra már teljesen rendben van, jön, bújik, dorombol, játszik, örül.  Mi meg neki örülünk.  No és a lehetőségnek, amit magában rejt: az eddig ismert legnagyobb  alom tizenöt kölyökből állt... Reméljük, Dalma beéri majd a szerényebb, három-ötös átlaggal.  Egyébként jól vagyunk, köszönjük, ma sütött a nap. 

Csap... csap... csap... csap... csap... csapongok...

Éljen a havas húsvét, a tavaly karácsonyi kép szerintem abszolút aktuális. Amúgy meg, ha már csapongok, akkor belecsapongok a közepébe, ígérem, olyan össze-vissza és zavaros leszek, amilyen csak én tudok lenni jobb napjaimon.  A kép azért is ez, mert a jobbik gépünk csúnya halált halt, magában rejtve az elmúlt két és valamennyi év fotótermését, utolsó mentés: 2010 decembere, azóta volt ugyan egy nagytakarítás, erről a laptopról, amin itt írok, meg az otthoni "nagy gépről" (még apuék karácsonyi ajándéka volt, nyolc-kilenc éves no name, tecsó gazdaságos cucc volt, ezúton is üdv Edónak, aki lehetővé tette számára a hosszú életet), szóval mindezen lelőhelyekről lementettünk mindent, egy helyre. Hová? Igen, arra a gépre, ami most elköszönt tőlünk. Állítólag aztán a cucc kilencven százalékát megmentette a szaksegítség, még nem ellenőriztem, ott van Oma gépén, arra vár, hogy lepucoljam róla. Még kicsit tartok tőle, mi az elveszett tíz százalék, ha elég bátor leszek, megnézem....

Belgiumba távozott tudósítónk jelenti. Képriport

Rebus hetedik születésnapjára készítettünk "életvonalat" az iskolába. A blogot használtuk hozzá, minden évből válogattunk fényképeket. És hű de hű de elhűltem, hogy bizony nem minden évből van születésnapi fénykép. Nos, ez 2015-ben nem történhet meg, ezért aztán pár kordokumentum. Itt felül egy pillanatkép, napsütés, trambulin, ésatöbbi. A buli háromkor kezdődött. Egykor még vigasztalan, mélybelga eső esett, és úgy tűnt, kitart legalább egy évig. Ez azért is volt nagyon biztató, mert Rebu az egész osztályát meghívta, Áronnal és a keresztszülők gyerekeivel együtt ez már igencsak közelítette a húsz főt, és igen, a házunk hatalmas, de akkor is. És lőn napsütés. Huhh. A program valami ilyesmi volt: szabad játék a kertben, az ünnepelt köszöntése, tortahegyek, majd a szokásos erdei kincskeresés, ismét újabb tematikával (eddig egyszer volt Margaréta hercegnő elrabolt nyaklánca, tavalyról valami indiános rémlik, az ideit meg mindjárt mondok, spoilerként csak annyit, hogy Kr...