Na szóval. Nálunk az úgy van, hogy jászol helyett rajzokat szoktunk kirakni a konyhában. Eddig az én rajzaimat. Az idén azonban Áron saját ötlettől indítva egyszercsak megjelent ezekkel a rajzokkal.Sok mindent kell tudni ahhoz, hogy érthető legyen, mitől vagyok én olyan rettenetesen büszke és boldog ezekre a rajzokra, amiktől három hátast dobna minden szakértői bizottság. Mert ja, nincs kézfejük, meg fej-láb-emberek, meg nem ez várható ebben az életkorban. De Áron olyan sokáig rajzolt görcsösen, minden öröm nélkül betanult pont-pont-vesszőcske emberkét (na, annak helyén volt mindene, basszus, három évesen szempillát is rajzolt, akkor vajon mit mértek volna a bizottságban... ), hogy azt iszonyú volt kivárni. Aztán ennek vége lett. És most néha már magától rajzol, örömmel, felszabadultan, jókedvű alakokat. És ez jó, nagyon-nagyon jó.
Ők a Háromkirályok, amúgy, ha valaki nem ismerné meg őket, Gáspár, Menyhért és Boldizsár személyesen.
Ezek itt a pásztorok, felettük az angyal.
Ez pedig József és Mária, az újszülött Jézussal, akit Mária kötődve nevel, és nem rak jászolba, hanem a kezében fogja (jövőre, ki tudja, talán hordozókendőben lesz...).
Ezek itten pedig az állatok, ökör, szamár, aki azt mondja IÁ (Áron kommentárja szerint: kicsit furcsa betűkkel írtam, csak én tudom elolvasni), valamint egy fekete bárány.
De a legszebb ez a rajz. Ez huszonnegyedikén reggel készült, és a következő mese jár hozzá:"Lerajzoltam, mi voltam régen. Régen szegény voltam. Nem olyan szegény, mint ez az ember, akit rajzoltam. Ő szegény, és szomorú, és kint kell aludnia a hidegben, a hóban.
Én egyszer régen, amikor szegény voltam, és esett a hó, elindultam. Tudtam, hová kell mennem... Mentem busszal, és HÉV-vel, és megint busszal, és repülővel, és elmentem a bácsihoz.
És ő befogadott engem."
Boldog karácsonyt!
Megjegyzések
A rajzok meseszépek!