Ugrás a fő tartalomra

Babilon iz fólling...

Ici-picit snoepok a krumplidból.
Poppekast speeltek, de késő lett, haza kellett menni.
Majd én doortrekkem (a vécét).
Iszik. Egy rietje van a szájában.
Én appelsapot szeretnék pohárban.
Beengedem a Minout, egy sleutellal. A hangen' sleuteloknál.
Utána mij paksz! És én téged paklak!
Annipanni, ugye nem dobsz meg azzal a reuzegrote sneeuwballal?! - szepegte Boribon.
Soepot kooktam.
Azzal a sponsszal szeretnék mosogatni.
A petemet leveszem.
De a teenemet ne, onnan már apa levágta (a körmöket).
Kispatztam a vizet.
Fölmehetek? Mert Áron zoek engem.
Erről már levetted a tomatot?
Ik zal me jól vasthouden!
Idejöttem egy könyvet haalni.
Mondtam apának, ne mondjon nekem ilyeneket, és houdja a száját!
Először leveszem a kleerjeimet.
Azt játsszuk, hogy te a fekete bent, és én a wit.
Megharapta a draak az ujjamat. Te draak, miért harapsz? Nem mond semmit. Tutút, azt mondja. De hol vannak a pleisters?
Megkamtam a paard haarját.
Drijvik a vízen (a samponos flakon).
Kinek van gat in de kousen?
Ezt (a süteményt) hogy kell darabokra breekni? Kris, ezt darabokra breeked?
Ez Aagje, ez Pluk. Még vuilek.
Kijk maar op dit plaatje: "szabad cicizni!"
Nem pruutselődök.
Dekem a tafelt.
Ha a meeste elmennek, akkor nem szabad (almát enni). Ha thuisjönnek, akkor szabad.
Most a buikömön csúszok! (csúszdán)
Ezt megsmeerem egy messzel.

Ez megy. Megfejtéseket a kiadóba, "Rebeka beszél" jeligére.

Megjegyzések

Zsóka üzenete…
Majdnem mindent értek. Persze sokat segítene, ha hallanám fonetikusan, akkor biztos rögtön tudnám miről van szó! : ))
valerka78 üzenete…
nekem olyan 70% megy, tényleg kellene hozzá a kiejtés is :-)egy fél mondatot hallottam Krist hollandul beszélni, de én megesküdtem volna, hogy az német, csak kicsit messziről hallom és azért nem értem. romlik a fülem vagy mi :-(

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megérkezett

Lánymacska, hogy később legyenek kiscicák. A neve Dalma, mert fekete-fehér foltos, mint egy dalmata. Némi poszttraumás stressz szindrómával hoztuk el a szülőházból, ahol kábé akkor volt nyugton hagyva, amikor kint kolbászolt a tesókkal és az anyjával a kertben - de igazából még akkor sem. Ettől aztán felvehetetlen és megközelíthetetlen volt pár napig.  Aztán igen látványosan megtört a jég, Dalma egyszercsak rájött, hogy az emberi kéz simogatása jó, ennek úgy megörült, hogy képtelen volt egy helyben megülni - föl-alá rohangászott, hangosan dorombolva. Mostanra már teljesen rendben van, jön, bújik, dorombol, játszik, örül.  Mi meg neki örülünk.  No és a lehetőségnek, amit magában rejt: az eddig ismert legnagyobb  alom tizenöt kölyökből állt... Reméljük, Dalma beéri majd a szerényebb, három-ötös átlaggal.  Egyébként jól vagyunk, köszönjük, ma sütött a nap. 

Csap... csap... csap... csap... csap... csapongok...

Éljen a havas húsvét, a tavaly karácsonyi kép szerintem abszolút aktuális. Amúgy meg, ha már csapongok, akkor belecsapongok a közepébe, ígérem, olyan össze-vissza és zavaros leszek, amilyen csak én tudok lenni jobb napjaimon.  A kép azért is ez, mert a jobbik gépünk csúnya halált halt, magában rejtve az elmúlt két és valamennyi év fotótermését, utolsó mentés: 2010 decembere, azóta volt ugyan egy nagytakarítás, erről a laptopról, amin itt írok, meg az otthoni "nagy gépről" (még apuék karácsonyi ajándéka volt, nyolc-kilenc éves no name, tecsó gazdaságos cucc volt, ezúton is üdv Edónak, aki lehetővé tette számára a hosszú életet), szóval mindezen lelőhelyekről lementettünk mindent, egy helyre. Hová? Igen, arra a gépre, ami most elköszönt tőlünk. Állítólag aztán a cucc kilencven százalékát megmentette a szaksegítség, még nem ellenőriztem, ott van Oma gépén, arra vár, hogy lepucoljam róla. Még kicsit tartok tőle, mi az elveszett tíz százalék, ha elég bátor leszek, megnézem....

Belgiumba távozott tudósítónk jelenti. Képriport

Rebus hetedik születésnapjára készítettünk "életvonalat" az iskolába. A blogot használtuk hozzá, minden évből válogattunk fényképeket. És hű de hű de elhűltem, hogy bizony nem minden évből van születésnapi fénykép. Nos, ez 2015-ben nem történhet meg, ezért aztán pár kordokumentum. Itt felül egy pillanatkép, napsütés, trambulin, ésatöbbi. A buli háromkor kezdődött. Egykor még vigasztalan, mélybelga eső esett, és úgy tűnt, kitart legalább egy évig. Ez azért is volt nagyon biztató, mert Rebu az egész osztályát meghívta, Áronnal és a keresztszülők gyerekeivel együtt ez már igencsak közelítette a húsz főt, és igen, a házunk hatalmas, de akkor is. És lőn napsütés. Huhh. A program valami ilyesmi volt: szabad játék a kertben, az ünnepelt köszöntése, tortahegyek, majd a szokásos erdei kincskeresés, ismét újabb tematikával (eddig egyszer volt Margaréta hercegnő elrabolt nyaklánca, tavalyról valami indiános rémlik, az ideit meg mindjárt mondok, spoilerként csak annyit, hogy Kr...