Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy rabbi. Ezt a négy rabbit felvitte egy angyal a mennyországba, ahol megcsodálták Ezékiel kerekét. Miután visszaértek a földre, az egyik rabbi teljesen meggárgyult, ép szavát nem lehetett venni, csak nézett maga elé, és érthetetlenül mormogott.
A második rabbi rettenetesen cinikus lett. Bah, nem is történt semmi különös, ugyan már, láttam Ezékiel kerekét meg a mennyországot, és akkor mi van?!
A harmadik rabbi teljes vallási eksztázisba esett, képtelen volt bármi másról beszélni, folyton-folyvást a mennyországról, Ezékielről, az angyalokról prédikált - s egy idő után már senki sem hallgatta meg.
A negyedik rabbi, aki költő volt, hazament, estefelé leült az ablak mellé, papírt, tollat vett a kezébe. Verseket írt: az este szálló galambról, a bölcsőben alvó kislányáról, a csillagokról. És jobban élt, mint azelőtt.
Csodálatos ajándékot kaptam Petrától. Utaztunk, messzire, és három éjszakán át ültem Madre Aya ölében. És ott határoztam el, hogy igen, én a negyedik rabbi akarok lenni.
Mondhatni, hajrá. Elvégre csak rajtam múlik, nem igaz?
Muchas gracias, Don Lucho. Y Wagner. Y los otros: Ori, Aurelia, Micaela... Köszönöm. És köszönöm, Petra.
Jó éjszakát, buenas noches.
Megjegyzések