Nem tudom nem elsütni, egyszerűen jön belőlem - pedig pl. a 25 éves kolléganőim nem is értik, mi ezen a vicces. Szóval nóta indul: ááááááááááprilis néééééééégyrőőőőől szóóóóóóóóóljon a zééééééének...Hároméves Rebus, kicsi királylány.
Itt a reggeli ajándéknézés - a csillagösvény az ágytól vezet a lenti asztalig, ahol a kendő alatt vannak a cuccok.
Van itt minden, tehén, macska, disznó ésatöbbi. Bejött. És babaháznak is jó, aznap délután már az indiánok is beköltöztek az istállóba.
Ez itt a szokásos torta, cukormentes (nem kell sajnálni a gyerekeket, eszméletlen édes, vagy félkiló áztatott-pürésített mazsola van benne). Rebus kijelentette, hogy legyen rajta tejszínhab. Oké. Habpatron viszont nem volt itthon, úgyhogy szépen felvertem a habot kézzel, cirka negyven percembe került. Majd Rebus közölte, hogy a torta finom, csak a habot szedjem le róla. Izé. De Áronnak mindenestül ízlett.
Megjegyzések