Igazából nem zöld az ablaka, csak a tetején a moha, mert az is van rajta. Nem semmi ez a város, itt lakunk a központtól tíz percre biciklivel, és mellettünk egy erdő. Patakkal.
Szóval az ablak, az nem zöld, viszont cserébe überbiztos. Ilyet még nem láttam, eszméletlen paranoid ember lakhatott itt, annyira félt a betöréstől, hogy kétszer is megtörtént vele. Másodszor, ha jól tudom, már akkor, amikor már a jelenleg is látható biztonsági cuccok be voltak üzemelve. Az egy dolog, hogy van riasztó, most ki van kapcsolva, elég volt nekem egy olyan munkahely, ahol egyfolytában ezzel kellett szórakozni. Na de az, hogy a nem zöld ablakok a következő módon nyithatóak csak:
1. az alap, hogy mindegyiken, az emeletieken és a földszintieken is van számzár. Kettő is, alul is, felül is. Mondjuk legalább a kód ugyanaz mindegyiken, igazán nem akarok panaszkodni, lehetne az úgy is, hogy mindegyik más lenne. Kód beállít alul, zár elfordít, kód beállít felül, zár elfordít. És akkor még...
2. Mindegyiken, fent is, lent is, egy-egy csavar rögzíti a kilincseket, ezeket nyitáskor ki kell szedni. Mi kiszedtük, és úgy hagytuk, nem tettük vissza.
3. A lenti ablakokon mindezeken túl még egy külön kulccsal nyitható központi zár is van, ami egy rigliszerűséghez tartozik, ez a két ablakszárny között van. Ezeket is beállítottuk, és úgy hagytuk.
Mindezek eredményeképpen a háznak valami különös, évtizedes áporodott szaga van - kizárt dolog, hogy itt napi szellőztetés lett volna, hiszen ha a tulaj komolyan vette a biztonsági rendszerét, márpedig komolyan vette, akkor az a laza csuklómozdulat, ami egy ablak kinyitását és a friss levegő beengedését jelenti normális helyeken, az itt minimum negyedórás szarakodás volt. Egy ablakszárny kinyitása. Huhh.
Mondanom sem kell, hogy mind az első, mind a hátsó ajtó kétszer ötpontos zárral nyílik, csukódik, életemben nem láttam még ilyet, na és a hab a tortán, hogy persze kívülről nem kilincs van, hanem gomb, ami nem nyitja az ajtót. Egyszer szaladjak majd ki a macskák (khm, vagy Rebeka...) után egy szál akármiben... Hehe.
Amúgy családi nyomás: nem kell minden szobát belakni, zárjatok le egy párat, hogy fogjátok befűteni, mi lesz, ha hozzászoktok, hogy szoktok vissza majd egy kisebbe. Hö. Majd hülye leszek nem kiélvezni, hogy ekkora házban vagyok. Most még nincs fűtés, ha majd lesz fűtés, lekuckózunk a földszintre, tény és való, az is nagyobb, mint a magyarországi házunk, el fogunk férni bőven. Na de addig, dínom-dánom, dőzs.
Tehát rezidenciánk jelenleg a következő helyiségekkel várja magyarországi látogatóinkat: a főbejárat egy előtérbe nyílik, ahol a csepeli háztól eltérően van hely a cipőknek. Nahát. Balra egy kisebb szoba, ez kérem a gyerekjátékok és könyvek szobája. Jobbra a szerényen bálteremként emlegetett helyiség nyílik, minimalista berendezéssel és meglehetős visszhanggal. Innen nyílik a konyha, ami nem nagy, de jó. A konyhából lehet lemenni a (szintén hatalmas, több helyiséges) pincébe, innen van ajtó egy pici teraszra és a kertre, plusz innen nyílik a lenti fürdő, zuhanyzóval és a lenti vécé.
Odafönt a jelenlegi állás szerint van egy hálószoba, Áron-szoba, Rebeka-szoba (királylány-sátorral és babákkal), egy fürdőszoba káddal és két mosdóval és vécével, egy szoba egy matraccal és a hordozógyűjteményemmel, na és egy szoba az összes, eddig kicsomagolatlan dobozzal (ezek jellemzően könyvek). Ezen utolsó helyiség szigorúan zárva, mert Minou szívesen pisil dobozokra, -ba. Használva természetesen csak a hálószoba van és a fürdő - viszont akkor is buli így szétterpeszkedni.
Ja, amúgy padlás is van, tegnap néztünk fel, az előző tulaj elkezdte azt is beépíteni. Gondolom, így kettesben a feleségével nem fértek el ekkora helyen.
Lényeg a lényeg, a látogatók elférnek. Télen meg majd meghúzzuk magunkat.
Fényképek pedig nincsenek, mert nincs kártyaolvasóm, és kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy vegyünk. Ja, és pénzünk sincs rá. Majd megjön az is, addig lehet a gyerekeim rajzaiban és az archívum kincseiben gyönyörködni.
Megjegyzések
puszi Zsófi
puszi