Hétfőn hajnalban
sárkányokkal játszottam.
- városháza, papírok, hozzájárulok, hogy Kris bejelentse a két gyereket, én egyelőre maradok turista, de papírom lesz róla, tiszta vicc, turista-igazolvány, hehe, aztán játszótér, anyósék, vacsora, lassú, lassú, lassú megérkezés-szerűség, tényleg itt vagyunk -
Kedden kedvemben
száz bukfencet vetettem.
- Kris ügyintéz, a gyerekek a nagyszülőknél, én automata üzemmódban dobozokat pakolok egész nap, soha életemben nem dolgoztam egyfolytában ennyit és ilyen gyorsan és hatékonyan, el se hiszem, hogy ez én vagyok, kora délutánra eltűnik minden doboz a bálteremből, a ház élhető, sőt, jó itt lenni, hihetetlen -
Szerdán szekéren
kocsikáztam az égen.
- Kris ügyintéz, munkaügyi, szakszervezet, anyámkínja, papírok ide-oda, idegesség, feszültség, miből élünk meg, én valamiért nem izgulok, olyan nincs, hogy ne legyen valami, és igen, függőknek fontos, fontos, ma már saját netem van, éljen -
Csütörtökön csak
pöttyös labdám volt a nap.
- hogy csütörtökön mi volt, elfelejtettem, azt hiszem, valami biztosan, például hogy már főzök is a konyhámban, ilyenek, és ami a legszebb, az is akkortájt volt, hogy az én kékszeműm egyszer csak megszólalt: "Nekem is van nagymamám és nagypapám! Oma és Opa azok!" -
Pénteken pajtásom
repült szárnyas lóháton.
- végre van már biciklim nekem is, egyelőre csak kölcsön, de ez itt a szabadság záloga, lesz majd saját is, délelőtt erre járt a wijkagent, hozzájárult, hogy bejelentkezhessenek a belgák, hurrá, hétfőn megyünk is, délután elbicikliztünk az iskoláig, Áron feszült, ideges, nehéz most neki nagyon, az iskolában jönnek-mennek, pakolásznak, nincs portás, nincs iskolaőr, örülnek, hogy benéztünk, jövő szerdán megbeszélés az igazgatónővel és Áron tanárnőjével, Kris már reggel bemegy majd, segít pakolni, félek azért, naná, hogy félek, de ez a magától értedődő szíveslátás, ez furcsa és jó, senki nem kérdezi értetlenkedve-hivatalosan "hátmagukmitkeresnekitt" -
Szombaton szuszogva
medve szállt az orromra.
- mikor megyünk már Omáékhoz, Rebus leállíthatatlan, megyünk, megyünk kicsim, ott belga goelasj-t eszünk, a hentesnél lehet kapni készen, sült krumplival, naná, mivel mással, aztán délután mi sétálunk kettesben Krisszel, csak úgy, el se hiszem, nem fizetünk érte szitternek, nem egyeztetek ezért hússzor időpontot, csak megkérem a nagymamát, aztán este hazajövünk, Rebeka boldogan szorongat egy esküvői ruhás, ezeréves, lepattant Barbie-t, a csipkeruhát még anyósom varrta a saját lányai kérésére anno, és én csak röhögök, röhögök az egészen, mit nekem Barbie, asszed Barbie, félek tőled?! -
Vasárnapi viharban
bőrig ázva napoztam.
(László Gyula: Csodahét)
- bokrijki kirándulást ígértünk - Bokrijk a belga szentendrei skanzen, csak itt van mellette egy hatalmas játszótér is, mi "b-i kirándulás" alatt ezt értjük mindig, mert ez van ingyen, naná, egész nap vigasztalanul hol zuhog az eső, hol csak belga módra simán esik, nem is értettem, mi volt eddig az a negyvenfokos kánikula, hőségrekord, amúgy, aztán késődélután napsütés, bicikli, Bokrijk, Áron most sokkal, sokkal jobban bírja, odafelé azért egy nagyjelenet, ő most azonnal akar hideg vizet, hát, odafent meghallgatják, mert akkora eső lesz megint, hogy az, akin nincs semmi esővédő, ez én vagyok persze, szarrá ázik rendesen, mondom is utána, hogy Áron, máskor nyomatékosítsd, légy szíves, hogy inni szeretnéd a hideg vizet, nem a nyakadba felhőből, aztán odaérünk, café, fruitsap, warme chokola, koffie, water, és belső, ingyenes kis játszóház levezetésnek, ha már idejöttünk, aztán vissza, már negyed nyolc elmúlt, Rebus megkergül, ő nem megy biciklivel, volt már dolgotok makacs négyévessel?, á, biztos nem, de aztán végül elindulunk, Áron hazafelé ölelésekkel töltekezik, ha elfárad, kér egyet, és mehetünk tovább -
Na, ezek vannak.
(A rajzon Áron és Rebeka)
Megjegyzések
ja, és nevem is van, Zsóka vagyok