Már majdnem egy hónapja, ugye, felszabadulva zengje a nép, izé, szóval április 4. Itt fölöttem Noemie-vel párban (lusta vagyok, nincs kedvem kikeresni N. nevének teljesen helyes formájához a kétpontos e-t, bocs - öőő... valahogy így lehetnek azok a hivatalnokok is, akik magasról tesznek a családnevem két ékezetére, na ja) az óvodában. Mindketten április 4. - úgyhogy még hat éven át egyeztetünk Estherrel, N. édesanyjával, hogy ki mikor akar bulit szervezni. (Optimista vagyok, iskolában maradást tervezek, elvégre az a megszokott, nem igaz? Hátha egy gyerekkel bejön, höhö.)
Az ovis buliról nem hoztam képet, megint gyümölcsnyársakat csináltunk, az volt tavaly is (bár a nagy hű-de-egészségesen-eszünk nekibuzdulás elmúlt, azért mi maradtunk ennél a verziónál). Aranyosak voltak a gyerekek, a nyársakra egyik-másik nagyon fintorgott, hogy én nem szeretem ezt, azt, aztán eléjük csaptam a maradék, nem felnyársalt gyümölcsöket nagy kupacban, és mindenki azt evett, amit akart - na, így elfogyott minden. Áron is képviseltette magát, Kristie-vel nagyon jól kijönnek, jó buli volt.
Ez már otthon, az ajándékok teljes (majdnem teljes, a trambulin csak szombaton jött, aznap csak egy rajz volt róla az asztalon) tárháza: virág, könyv, az óvodában kapott rajzok (szülinapokon az ünnepeltnek készül egy könyv, a többiek lerajzolják ők, Kristie meg egybefűzi, nekem nagyon bejön, Rebi is imádja nézegetni, mindig vicces, hogy ki hogyan látja őt - bár a legtöbben elkapják a lényeget: nagy kék szemek és nagyon színes ruha), és egy baba. A baba külön szerelem volt - khm, nekem. Teljesen véletlenül láttam meg fb-on, Jucidolls, amúgy, ha valaki Waldorf-babát szeretne, ismerősök osztogatták megfelé azt a posztot, ahol a készítő elmeséli, miért csinált mostanában ilyen picikéket. Na most, viszonyom a Waldorf-babákkal kicsit ellentmondásos, merthogy a legtöbbről, maradjon köztünk, képtelen vagyok nem nem gondolni, hogy iszonyú bamba arcuk van, és hogy sokkal jobb lett volna, hogy ha a készítő marad ortodox steineriánus, és tartja magát a Mester (höhö) intelméhez, miszerint a babáknak egyáltalán ne legyen arcuk. Cs. Andiék Borijának Katka babája volt az első, amire azt éreztem: ez igen, ez a baba kompromisszum nélkül gyönyörű, nulla bambula. (A második ilyen élményem Pavli babájával volt, amúgy, őt is ajánlom szeretettel.) Mit tesz isten, Katka szintén Jucidolls. És ezek ráadásul még picik is voltak, amitől kész, én abban a pillanatban beleszeret, lefoglal, fizet. (Természetesen előzmények ismeretében tudnám cihologizálni, miért is, de nem teszem, mert minek?) És megjött időre, mármint a baba, és most úgy hívják, Szuelissza, mittomén, hogy kéne ezt írni, Sue Elisa talán? Szereti Rebus is ám, nemcsak én, úgyhogy dupla haszon.
Ez itt az egyes számú torta, a legszűkebb családi születésnapi bulin, itthon, minálunk, lang zal zij leven, lang zal zij leven, lang zal zij leven in de gloria, in de glóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóória, hip hip hip, hoera. Satöbbi. Nem én sütöttem.
Ez már a buli, mint látjuk, egészségfasisztánk tovább nyomul, gyümölcs- és zöldséghegyek, és nem egészséges alternatívaként egy teljes egészében Rebi által gyártott tésztába tekert virsli-hegy (a tészta olyannyira nem volt egészséges, hogy gyárilag készített pizzatészta volt, hű, mea culpa, mea maxima culpa). Ez itt a képen talán Noor, de az is lehet, hogy Roos.
Ez most a kertünk, jó, mi? Rebi a csoportjában teljesen rendhagyó módon két fiút is meghívott a bulijára, a trambulinon az egyikőjük van vagy Noorral, vagy Roos-zal, az előtérben pedig Rebus libeg-forog Emily-vel, a leges-leges-legeslegjobb barátnőjével, és vagy Noorral, vagy Roos-zal. Roosról és Noorról akkor most ünnepélyesen leakadok, nnna. Már ők is Rebi barátnői, az eddig múlhatatlannak tűnő Emily-szerelmen túl.
Rokonok és ismerősök, üzletfelek itt nincsenek, balról jobbra: Freya, a keresztapa élettársa, Werner, úgyis mint keresztapa, ő is ott volt azon a húsz évvel ezelőtti spanyolországi ifjúsági találkozón, húsz év, te jó ég, hát ez elment gyorsan, egészen hátul Heidi sógorasszony ill. keresztanya fekszik, aztán Raissa, a széken pedig, hiába, ezek a magyarok már csak ilyen jólneveltek, nem fekszenek le vendégségben a földre, Marci, Raissa pasija, vagy vőlegénye, hű de vicces.
Gonosz, gonosz, gonosz aki vagyok, de ezt a képet akkor se bírtam kihagyni. Az idén is kincskeresést szerveztünk a szomszédos meseerdőben, de ugye most volt két meghívott fiú is, ezért indiánosra vettük. Kris éppen azt magyarázza indiánjainak, hogy ki kell ásni a csatabárdot, mert az (elfelejtettem) törzs elrabolta a talizmánjaikat, és azokat vissza kell szerezni.
Visszaszerezték. Nem ment minden bonyodalom nélkül, merthogy én rejtettem el őket, és én csak késve mentem utánuk: volt némi pánik induláskor, mivel Laura nevű vendégünk szőrén-szálán eltűnt. Hoppá. Aztán Heidi talált rá, fent bujkált a fürdőszobában, hogy ő nem akar jönni, mert nincs rajta harisnya, és megcsípi a lábát a csalán. Mire basszus Rebi is kitalálta, hogy ő nem megy, meg Emily is, ááááááááááá, agybaj. Beszigorodtam, elmentek és kész. Míg ez zajlott, Janneke nevű vendégünk elsírta magát, hogy ő pedig haza akar menni, mama, mammmaaaaaaaaaaa (jó buli, mi?). Na, én otthon maradtam Jannekét dédelgetni, aztán amikor már rá mertem hagyni Heidire, elindultam utánuk. Mivel ugye csak én tudtam, hol vannak azok a (csúnya szó) talizmánok. És közben egyre durvult, csak durvult a szemgyulladásom, vagy mim. (Igen, megkérdeztem a tavaszi szünet után, Janneke el is kapta, háhhá, gyertek hozzánk máskor is.) De mindez tökmindegy, aki végül elindult az erdőbe, az boldogan visszaszerezte a talizmánját, és halál komolyan elhitték, hogy varázserejük van, mindenki mondta is a szüleinek, amikor hazavitték őket a talizmántartó kistáskában (eská Szilu, olyanok is). Mármint természetesen nem a szülők vitték haza a gyerekeket a talizmántartó kistáskában, most nézem, ez vicces, a fenti mondatot simán lehet így is érteni.
Ez pedig már az afterparty, ovis vendégek elmentek, csak a keresztszülők gyerekei maradtak, jobb oldalon a fent említett Aiko. Itt Áron éppen azt a trükköt mutatja be, miszerint vízre olajat öntünk, arra pedig sót - a só meg szépen lassan, egy formás kis olajbuborékban leliftezik a pohár aljára, az olaj meg visszaliftezik a víz tetejére. Baromi jó játék, én egy fáradt éjszakán legalább negyedórán át szórtam a sót, és néztem a liftező buborékokat. Totális kikapcsolódás, fehér zaj az agynak.
Amúgy meg döbbenet a köbön: hatéves a lányom. Nagy, okos, szép, bátor, őszinte, szenvedélyes, indulatos, érzékeny és félénk, ez így mind. Lang zal zij leven in de gloria.
Megjegyzések